Pénzes Janka és Sárkány Tímea, XII. A osztályos tanulók 2014. május 24-én, a ballagási ünnepségünkön az alábbi slam-mel búcsúztak:

T:

Félsz?

J:

Hiába.

T:

Vissza?

J:

Már késő.

T:

És most?

J:

Szoktatom szívemet az érettségihez.

T:

Poezia Testament de Tudor Arghezi

face parte din seria artelor poetice moderne ale literaturii noastre

J:

NOASTRE?

T:

Romane! din perioada interbelica.

J:

Pont, leviszed a hangot. Nem, ezt nem így kell kiejteni!

T:

Többre nem futja, pedig eszembe jut,

hogy eszembe ne jusson valahogy elfelejteni

leírom, aláhúzom, szamárfület hajtogatok neki.

De nem megy. Most nem.

J­:

Ne keseredj el, mert

holnap este Dionüszoszt játszol
(s hát még mi lesz érettségi után):

ha sikerül azért, s ha nem, hát csupán feszültségvezetni
ha már volánhoz csüccsenni túl csiccsent leszel.

T:

És itt van ez a felnőtté zsugorodás, hol több

az önkényuralom, mint az Örkény uralom.

J:

Csinálj úgy, mintha nem fájna.

T:

Pedig de, fáj.

J:

Na jó, akkor csinálj úgy, hogy az emlékezés édesítsen

minden emlékképen:

T:

Milyen volt gólyaként, nem tudom már
de azt tudom, hogy hamarosan itt a vakáció

ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

s e szőkeségben...

 

J:

Az érettségiig még 37 nap van hátra.

T:

Fantasztikus...

J:

Megnyugtatlak: minden halandó tudja, hogy

az érettségi diplomát az életre csak ráadásul kapja.

T:

Már ha kap.

J:

Ez is relatív, mint a zoknimegmaradás törvénye,

mire majd férjünket fogjuk – akár diploma nélkül – okítani:

T:

Nem veszett el, drágám, csak átalakult.

J:

Pont mint az elmúlt négy év, ami

megmarad valami belső szépnek.

 

(szünet)

 

J:

Van benned helyem?

T:

Van helyed bennem?

J:

Talán.

T:

Talán.

J:

Most minden olyan, mint a legelső nap előtti napon

talán kicsit több, de ezentúl ugyanolyan:

T:

Idegen.

J:

Mégis: ittlétünk súlyának eredői kiegyenlítették egymást.
T:
Én csak Keplert ismerem, s róla is hamarabb eszembe jut Az ember tragédiája,
mint kergetegbolygók eliptikusmozgása.

J:

S a dráma mit tanított neked?

T:

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

J:

Félsz küzdeni?

T:

Nem szabad.

J:

Ugye tudod, hogy önlábunkon állni nemes, de terhes?

T:

Tudom, épp ezért

pontosnak kell lenni, legalább önmagunkkal szemben.

J:

Mert alattad a föld.

T:

Fölötted az ég.

Közösen:

Benned a létra.

J:

Lehetsz akármilyen langaléta

T:

vagy épp pöttömpanna

J:

ott a lehetőség.

T:

Látni.

J:

És nem csak nézni.

T:

Szállni.

J:

És nem csak mászni.

T:

Élni.

J:

És nem csak túlélni.

T:

Megmaradni annak, aki vagy.

J:

Mindig.

T:

Minden.

J:

Körülmények.

T:

Között:

 

Közösen:

Egy fél házsor összedőlhet,

két tenyérnyi ég leszakadhat,

három tengerszem kiapadhat,

de én felnőni akkor sem fogok.

Az iskolakapu is becsukódhat,

ám a szívem mélyén gyerek maradok.

Érettség i-vel, ha meg is szakadok. (3x)